Deutsch

Az ittlétről is írok egy kicsit. A hosszú úttól nagyon féltem, de minden jól ment és jól bírtam. Nagyon szép tájak vannak erre fele. Péntek este megérkeztünk Siebnachba ahol az első szállásunk volt. A fiúk, személy szerint Márk és Roli már ott voltak egy jó ideje abban a panzióban. Féltem mert a főnök egy kínai nő aki nem szereti a lányokat a szőkéket meg főleg. Szerencsére csak pár napot kellett ott töltenünk, mert nem volt a legjobb.
Hétfőn ugyanis költözhettünk Bad Wörishofenbe, ahol épp tartózkodunk és úgy tűnik maradunk is. A szoba sokkal barátságosabb, nagyobb, van egy óriási gardróbunk is és egy kis teraszunk. Az ágy is kényelmes és végre nem két ágyból van összetolva, mint az előző helyen ahol 20 centis rés volt. Közvetlen mellettünk van a Roli is úgyhogy teljesen jó.Nagyon megkedveltem a Rolit, nagyon aranyos és jó fej. Féltem hogy majd nem ilyen lesz de kellemesen csalódtam és imádjuk már most szétszekálni egymást.
Kimondhatom hogy mostantól elkezdtük a közös kis életünket a Márkkal. Minden nagyon jó és remélem (tudom is) hogy így is fog maradni! :)
Rengeteget segít nekem és próbálom kompenzálni is, bár néha már nem tudom mit is tehetnék. Nagyon jól érzem magam itt és őszintén sokkal jobbakat is alszom :) Szerencsére nagyon szép időnk van, egész nap tárva nyitva az ablakok. Maradhatna még ilyen, az unalmas délutánjaimba amíg a fiúk dolgoznak legalább jó kedvet hoz.
Jövőhéten megyek én is jelentkezni a munkára. Nagyon izgulok, iszonyatosan remélem hogy sikerülni fog! :)

Two weeks

...és holnap lesz 20 napja hogy nem adtam életjelet. Persze itthon volt a Márk, és már Németországból jelentkezem és kijelenthetem hogy minden csudijó! :)

Július 5-én estefele megérkezett az én Márkom és kezdetét vette a 2 hét szórakozás. Még mindig leírhatatlan az érzés amikor sok idő után újra együtt lehetünk. Másnap reggel kicsit balszerencsésen indult a nap. Az autóból pakoltuk ki a cuccokat, erre megcsípte a Márkot egy darázs. Nem hittem el, mondom csak úgy nem csíp meg, ki se mondtam 2 perc és ha akarta volna akkor se csíphetett volna meg jobb helyen mint a térdhajlatomban.  Szerencsére gyorsan el is múlt. Este megünnepeltük a Bettinám születésnapját, volt pörkölt, pogi süti és a lányok.
A hétvége gyorsan eltelt 9-én, kedden reggel indultunk Siófokra. Maradtam volna még de csak 1 napos kiruccanás lett belőle. Egész napos Balcsizás és szerelem, nem is vágytam másra :)
Szerdán Dávidnál medencés buli volt és rosé. Csütörtökön már kezdődött a Halászléfőző Fesztivál, persze mi csak a djfest részét tekintettük meg. Zeneileg az első nap nem a mi napunk volt de legalább nem unatkoztunk otthon.

Dev medences party, rose, nevetes, zene....imadtam, így tudnám leírni a péntek délutánt. Este folytattuk az ivászatot és szegény Lászlókám mankóval a keze alatt kötött ki a bulira. Nagyon jó kis este volt.
Szombaton nem úgy alakultak a dolgok ahogy terveztük így az estét Gabónál töltöttük, és hamar indultunk a sátorba mert a srácok kezdték a bulit. Nem is mondanék semmit, így kitolni velük, hihetetlen, a hajnali szaladgálásról nem is beszélnék. Egy szervező legyen már a helyén és tudja mikor mi van. Lényeg hogy jól éreztük azért magunkat.

Július 14. a Mi napunk!!!!! Reggel kelés és indulás Zamárdiba Balaton Sound. Életem egyik legjobb élménye volt. Imádtam! Fürdeni sajnos nem tudtunk mert elég szeles idő volt, de Márkkal így is jól telt a délután. Elugrottunk a szállásra, elkészültünk és indultunk vissza a hosszú éjszakába. Calvin Harris nagyon jó volt, és a több ezres tömegből kiszúrtam Palvin Barbit. Persze hogy a közelébe férkőztünk de nem akartuk zavarni, Stellaval és a barátaikkal voltak. Márk aranyos megkérdezte hogy nem-e baj ha megnézni úgy rendesen. Persze nem mondhattam nemet hisz én is jól szemügyre vettem. Gyönyörű lány, és igazán büszkék lehetünk rá :) Éjfélkor elfoglaltuk a kis helyünket a Telekom Teraszon és hajnali 5-ig megállás nélkül csapattunk. Magda, tINI, Loco Dice...Imádtam. A lábaim reggelre nem éltek de szerintem a fülem sem bírta a kiképzést annyira. Előle elég rendesen zúgott. Nagyon jól éreztem/tük magunkat. Sajnos BS ful capet már nem kaptunk de kaptam egy gyönyörű Crucianit, amit örök emlék marad. Köszönök a szerelmemnek mindent! :)

Imádom!

A következő hét mintha kimaradt volna, rettentő gyorsan elrepült. A hét eleje kicsit nehézkesen indult hisz pechemre beleléptem egy méhecskébe ami a lábujjam tövébe csípett bele, benne maradt egy kis fullánk rész és iszonyatosan bedagadt. Egész héten 'bice bóca' voltam, de szerencsére elmúlt (sok nap után).
Jártunk a héten a Teónál is és Márknak lett firkálva a bőre, ezen kívűl elköszöntem mindenkitől, a lányoktól, papáéktól. Kisöcsitől volt az egyik legnehezebb, még a könnyeim is potyogtak már most hiányzik a nagy buksija.

Sodor az ár

Mai nap egész jól telt! Az ember fél hogy nem tudja vagy nem fogja megtenni azokat a dolgokat amiket elvárnak tőle, vagy megteszi mert be akarja bizonyítani hogy megtudja csinálni egyedül is. Anya már második napja hogy elment és minden remekel. Kézben tartom a dolgokat, és nem stresszel senki semmin. Öcsi is jól van (még). Ma elkezdtem a rajzot a szobám falára ami egyszer majd kész lesz és át lesz festve is. Medencét takarítottunk, kerti piknikeztünk, napoztunk, játszottunk és egy kis esti sörözés is belefért.

DE ma kiderült hogy valószínűleg 2 héten belül utazok én is Németországba Márkkal és őszintén meg kell mondjam FÉLEK! Tudom hogy minden jó lesz, csak nagyon szeretném ha fel is vennének a munkába és minden perfektül menne. Kétségbe estem és nem tudtam hirtelen milyen döntést hozzak, hisz anya nincs itthon a fiúk nem mindig érnek rá. Nevelő apum nagyon aranyos és bíztató volt. Hihetetlen jól esett! Támogat mindenben, éljem az életem. Ennél több nem is kell, örülök hogy így alakult. Sok kis apró dolog kuszál a fejemben, de mindent félre rakok és a jó dolgokra koncentrálok. Ez egy nagy lépés azért a Márkkal való kapcsolatunkra is nézve, hisz minden nap együtt leszünk. Én bízom minden jóban, mert tudom hogy mindent megtudunk beszélni és higgadtan megtudjuk oldani a problémáinkat is ha netán gebasz lenne. De nem lesz!!! Várom is azért már kicsit! :)))

Kényszer-önállóság

Egy kicsit muszáj kiírni magamból.
Holnap anya nagy útra kel és kerek 35 napig nélkülöznünk kell. Irtóra fog hiányozni (minden szempontból). Mind a ketten félünk de ő talán kicsit jobban, az itthoni dolgok miatt is és az ottaniak miatt is. Először fog repülőn utazni és először lesz távol ilyen sokáig tőlünk. Berlin közelébe megy, egy gyönyörű kúriába, ami egy idős vadász bácsié és nénié. Őket fogja ápolni. Remélem küld majd fényképeket a helyről.
Számomra a legnagyobb félelem hogy nagyrészt nekem kell észnél lenni és tartani a háztartást, mindent megcsinálni és legfőképpen Martinnal foglalkozni, vele lenni, vigyázni rá. Neki lesz talán a legnehezebb. Remélem bírni fogok majd vele.
Mindenkit megpróbálok befogni a dolgokba és elosztani a házi munkát, de a java akkor is rám fog hárulni valahogy úgy érzem. Furcsa lesz hogy nem lesz kiszolgáltatva a popónk és anya nem fog mindenért cseszegetni hogy ezt csináld meg, aztán meg azt. Rá leszünk kényszerülve. Ráadásul férfi uralom lesz a házban, 3 fiúval leszek összezárva de mégis minden reményük bennem van. Azért kicsit funny... :)

A hétvégén jön haza németből Márk is, hihetetlenül várom, de elég sűrű lesz a program. Utazunk Balatonra, halfőzőzünk és Soundozunk is. Ezek közé be kell sűrítenem az itthoni dolgokat, vele kell lennem és jól akarom magam érezni is. Most igazán nem mondhatom hogy unalmasak lesznek a napjaim. :)

Egyenlőre még kiélvezzük hogy anya itthon van úgy kicsit több mint 12 órát. Ma sütöttem sütit is nekik, hiányozni fogsz!!! :')

Pudingos- málnás vizes piskóta