2013. július 2., kedd

Kényszer-önállóság

Egy kicsit muszáj kiírni magamból.
Holnap anya nagy útra kel és kerek 35 napig nélkülöznünk kell. Irtóra fog hiányozni (minden szempontból). Mind a ketten félünk de ő talán kicsit jobban, az itthoni dolgok miatt is és az ottaniak miatt is. Először fog repülőn utazni és először lesz távol ilyen sokáig tőlünk. Berlin közelébe megy, egy gyönyörű kúriába, ami egy idős vadász bácsié és nénié. Őket fogja ápolni. Remélem küld majd fényképeket a helyről.
Számomra a legnagyobb félelem hogy nagyrészt nekem kell észnél lenni és tartani a háztartást, mindent megcsinálni és legfőképpen Martinnal foglalkozni, vele lenni, vigyázni rá. Neki lesz talán a legnehezebb. Remélem bírni fogok majd vele.
Mindenkit megpróbálok befogni a dolgokba és elosztani a házi munkát, de a java akkor is rám fog hárulni valahogy úgy érzem. Furcsa lesz hogy nem lesz kiszolgáltatva a popónk és anya nem fog mindenért cseszegetni hogy ezt csináld meg, aztán meg azt. Rá leszünk kényszerülve. Ráadásul férfi uralom lesz a házban, 3 fiúval leszek összezárva de mégis minden reményük bennem van. Azért kicsit funny... :)

A hétvégén jön haza németből Márk is, hihetetlenül várom, de elég sűrű lesz a program. Utazunk Balatonra, halfőzőzünk és Soundozunk is. Ezek közé be kell sűrítenem az itthoni dolgokat, vele kell lennem és jól akarom magam érezni is. Most igazán nem mondhatom hogy unalmasak lesznek a napjaim. :)

Egyenlőre még kiélvezzük hogy anya itthon van úgy kicsit több mint 12 órát. Ma sütöttem sütit is nekik, hiányozni fogsz!!! :')
Pudingos- málnás vizes piskóta