Millió kérdés, semmi válasz

Néha olyan nehéz minden, egyszer tudom kezelni, máskor pedig teljesen magam alá csúszok. Annyi kérdés, inkább érzés kavarog bennem. Nehéz megosztani, beszélni róluk bárkinek is mert ők nem fogják megérteni, nem tudják mit érzek. Mostanában akkor is néha olyan fura érzésem van. Valamikor olyan furcsa Ő is, és amikor itthon volt akkor is mintha valami más lenne, de nem tudom megmondani hogy mi és tényleg csak néha éreztem. Mintha valami megváltozott volna. Az őrületbe kerget ez az érzés. Talán csak tényleg beképzelem, de utálom ha látom hogy vele beszélget néha, utálom hogy ha valaha is rá gondol. Lehet hogy csak ez miatt. Benne bízom csak ő benne nem... Ez olyan rossz érzés, nem szabadna ilyenre gondolnom de túl sok időm van nélküle agyalni, gondolkodni. Nem akarok! Nincs is okom rá hogy féljek bármitől is de ezt az érzést akkor sem bírom kiirtani magamból, csak elnyomni vagyok képes.
Amikor itthon van annyira közel vagyunk egymáshoz minden percünket együtt töltjük. Aztán visszamegy több ezer km választ el minket és olyan messzinek érzem az egészet, mármint olyan mintha egy álommesében élnék napokig, hetekig aztán hirtelen eltűnik majd megint újra felbukkan. Naponta alig tudunk beszélünk, mindig közbe jön valami program, munka. Igyekszünk de nehéz összehozni mindig. Annyira nehéz így, és néha olyan ijesztő az egész. Nagyon hiányzik és mindennél jobban szeretném ha olyan lenne mint régen, amikor minden nap itt volt a közelemben és számíthattam rá. Tudom hogy ez az egész dolog csak megerősítette a kapcsolatunkat és bebizonyítottuk mennyire fontosak vagyunk egymásnak. Megtanultuk a legkisebb dolgokat is értékelni, akár egy ölelést, puszit az együtt alvást és minden mást is. Mindig tudtuk hogy meghatározott időnk van amíg élvezhetjük ezeket a dolgokat, aztán megint várnunk kell rá, egymásra. Nagyon csodálatos ez mind, de most már igazán szeretnék tényleg mellette lenni mindennap, gondoskodni róla és feltétel nélkül szeretet adni neki. Bárhol is legyünk csak had lehessek vele. Néha félek kicsit, de nagyon bízom benne és magunkban is. Szeretlek!