Szerintem vagy fél órán keresztül csak az újrajátszás gombot nyomogattam... nem csak azért mert annyi tetszik, hanem annyira tükrözi az érzéseimet. Ingadozó! Csak ennyit tudok rá mondani.
Annyi mindenen keresztül mentünk az elmúlt időben, és néha egyre nehezebben megy minden néha pedig könnyen elsiklik minden. Most valahogy minden kezd összegyűlni, talán a nyűgösség is fokozza a dolgot, de néha örülnék ha kicsit kitudnám adni részenként és nem mindent egybe, bombaként, mint ahogy szoktam. Ezen változtatni nem tudok, pakolom a súlyokat a cérnaszálra. Egyre nagyobb a stressz, nem félek, de azért a körülvevő emberek feszültsége rám is rám száll és ez nem jó. Anyával is állandóan veszekszünk és ez nem tesz jót egyikünknek sem, és mind a ketten tudjuk hogy ez most egy nehéz időszak mind a kettőnknek.
Nagyon várom a hétvégét, mert végre hazajön a Márk és két hétig velem lesz. Nagyon sokat fog ez segíteni nekem, és sok sok erőt fog adni :) Hihetetlenül várom hogy végre a nyakába ugorhassak és a pillanatot várom amikor meglephetem kicsit, remélem jól sikerül :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése