Tegnap sikeresen 6 milliószorra is leejtettem a telefonom, azonban most sikerült is betörni a kijelzőt. Ahogy észrevettem csak nevetni tudtam magamon. Nem is én lennék. Az egyetlen szerencsém hogy megvan a régi, fura visszaszokni rá, már jobban örülnék egy újnak inkább.Délután voltam a Zitánál és Bettinél. Csinál nekem ballagásra szép körmöket :)
Bettivel sétáltunk és beszélgettünk egyet aztán pedig egész estét itthon töltöttem, anya szavára hallgatva hogy nem megyek én sehova... Jójó. A mai napomat a tanulásra szenteltem, és így is történt egész nap. Gondoltam a Martinnal kicsit beülünk Vk-ba. Hát nem! Büntetésbe kell lennem. Újraélem a 13 éveskénti büntetéseim, mert akkor bezzeg nem kaptam! Nincs kedvem veszekedni, kötekedni... inkább elvonultam és dühöngtem magamban, hogy pukkadjon meg. Értelme nincs az egésznek és túlnyomórészt oka sem. Ez egy ilyen hétvége. Reménytelen...Töriztem rengeteget, beadandót csináltam a google maps-ről, ami szerintem egész jó lett és matek érettségit oldottam. A 4 fal között töltöttem az egész napom, ami csak azért ilyen borzalmas, mert mindenki rakta ki a jó időre való tekintettel a szabadtéri képeit.
Még az udvarra se tudtam kimenni, mert egy romhalmaz az egész. Törmelékek, szemét és egy kamionnyi fa, ami ugyebár feltörte a betont is az udvarba. A hintaágy valahol mindezek között elveszve. Sok kedvem nem is lett volna kimenni ide, de szívesen sétáltam volna egy kicsit.
Vártam a Márkot, hogy végre kicsit jobb kedvre derít majd, persze ő meg ment át Augsburgba, de jó. Felhívott legalább később, jó hallani ilyenkor a hangját. Persze ma sem fogunk már nagyon beszélni. Lelomboz, ilyenkor sokkal jobban egyedül érzem magam. Meg kell vallani nem valami túl jó.
A legjobb hír ma hogy elfogadták a szabiját, és ennek legalább örülhetek :))))
2 hét 2 hét 2 hét!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése